2013. augusztus 28., szerda

04. A látszat néha csal.

Aloha!
Sajnálom, ezt a rengeteg kihagyást, de komolyan... Nagyon elfoglalt voltam a másik blogomon zajló novellaversennyel. tudom, gyenge érv, de ez van. Most van rész, ami nem valami hosszú, és nem is a legizgalmasabb, de a következő fejezet... Csak várjátok ki! :)
Köszönöm a sok olvasót, illetve a tetszikeket, és megjegyzéseteket! Nagyon jól esik, amiket írtok! :)
Mint láthatjátok, a szombati fejezetek érkezése nem jött be, egyszer sem sikerült szombaton feltenni, ezért úgy döntöttem, mindig 5-6 naponta lesz rész, de majd kiírom a csoportba mindig.
Új bétám lett, Natalie Moonlight személyében.  

LARISSA MOOR

 Mély sóhaj kíséretében rogytam le újdonsült ágyamra, s kezdtem felhúzni a huzatokat a párnára, majd a takaróra, miközben azon tanakodtam, hogy miért pont én kerültem ilyen szar helyzetbe. Amikor elkészültem az ágyneműt csak hanyagul szanaszét hagytam a fekvőhelyem végében, s feltérképező túrára indultam a szobában.Végigsimítottam ujjammal a polcokon, melyek még magányosan búslakodtak a babarózsaszín falon, a szekrényen, ami üresen tátongott, s várta, hogy valaki belepakoljon.  
Erről jut eszembe. Nekem itt egy darab tiszta ruhám sincs! Fejemhez kapva fordultam körbe a még igen lakatlan helységben. Ez lehetetlen.  Ilyen is csak velem eshet meg. 
Kezemet tördelve siettem ki a nappaliba, hogy minél előbb közölhessem Liammel kiegészítőim hiányát. 
Körbejártam az egész házat, de sehol nem leltem meg a barna hajú, nagyképű tulajdonost. Idegesen trappoltam fel a lépcsőn, és kopogtattam ajtaján.
- Megint mi a fene bajod van? – rántotta fel a sötétbarna fadarabot. Á, szóval itt bujkál!
- Kellenének a ruháim – közöltem bőszen bólogatva. – Nekem itt nincsenek holmijaim. Minden otthon maradt! – magyaráztam kétségbeesetten.
- Mennyi gondod van neked is. Nők! – forgatta szemeit, majd hüvelyk, s mutatóujjával az enyhén borostás állát kezdte simogatni. – Nem mehetünk oda, még nem. – Szinte láttam, ahogy kobakjában gondolatmenetek ezreit futtatja le, de megoldást nem talál. Nem jelenik meg kis villanykörte a feje fölött, sőt inkább fekete felhők gyülekeznek ott. 
- Találj ki valamit! Most! – utasítottam, majd karomat kényelmesen összefontam a melleim alatt. 
 - Mi lenne, ha ideiglenesen elmennénk, és vásárolnánk neked pár dolgot, aztán napok múlva visszamegyünk édesapád házába, és elhozunk mindent, amit tudunk. Áll az alku?
- Persze – bólintottam magabiztosan. Ez nem is volt annyira nehéz. Azt hittem tiltakozni, ellenkezni, dühöngeni fog, erre kiderül, hogy felnőtt módjára, okosan cselekszik. 
- Előre leszögezem, hogy nem fogom megvásárolni neked az egész plázát! – jelentette ki.
- Előre leszögezem, hogy utálok vásárolni – villantottam felé egy gúnyosnak nevezhető mosolyt.
- Micsoda? Milyen lány vagy Te? – tátotta el a száját. Meglepődtél, ugye Payne? Nem számítottál rá, hogy ez lesz a válasz. Gondoltam. 
- Pont olyan – feleltem némi sértettséggel a hangomban. 
- Ez tetszik – mormolta csöndesen, mintha nem akarná, hogy meghalljam. Tartogatok még meglepetéseket neki, ne aggódjon. 
Vigyorogva követtem őt ki a lakásból, át a kerten, hol a madarak vidáman csiripelték szokásos nótájukat, míg a fák lombjait mókásan meglebegtette az enyhe szél. 
Liam feltehetőleg a garázs előtt állt meg, majd egy kulcscsomót húzott elő a zsebéből, és kinyitotta a hatalmas zöld színű ajtót. 
Belépve a kicsiny épületbe, szemeim kétszeresükre kerekedtek a fekete Range Rover láttán. Ilyennel csak a nagyon tehetős emberek járnak, nem? Honnan volt neki ennyi pénze? Ilyen, s ehhez hasonló kérdések keringtek agyamban, míg Liam meg nem rántotta az anyósülés felőli nyitókát, és be nem tessékelt kocsijába.
Liam is behuppant mellém, majd bekapcsolta a biztonsági övét, s rálépett a gázra. Ijesztő ez az ember. Ki azaz idióta, aki a garázsnak mind két végére tesz egy kijáratot? Hát persze, hogy Liam Payne. Félek attól, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki kisebb meglepetéseket fog okozni neki, hanem Ő is nekem.
Liam rákanyarodott az országútra, majd a gázra taposva préselt engem az ülésbe.
- Meg akarsz ölni? – visítottam rémültem, mire Payne rám kapta csillogó barna íriszeit, s egyszerűen csak elmosolyodott. 
Ja, szerintem is felettébb mulatságos, hogy egy rossz mozdulat, esetleg figyelmetlenség, és már halottak vagyunk. Köszönöm, én ebből nem kérek.
- Nézd az utat! – jajveszékelve mutogattam előre, mint kinek halálfélelme van. Hm, van benne valami...
- Nézem, nyugi! Nem most tervezem a kinyiffantásod – kacagott fel jóízűen. Beverem a képét. Ez már tuti. Ilyennel nem viccelünk, ezek rohadtul komoly dolgok. Ráadásul a mai világban… Jézusom! Még egy bérgyilkosnak is lehet cuki pofija, és kiskutya tekintete. Nem, Liam nem gyilkos. Ugye? Ha gyilkos lenne, apa nem hozzá küldött volna… Vagy Ő sem tudta? Na, jó Lara! Lődd le magad – bíztattam magamat belülről. Tényleg ideje lepattannom erről a témáról.
Kitágult pupillákkal pillantottam felé előző gondolatmenetem hatására. De mi van, ha…? 
- Mit nézel ennyire rémülten? – húzta fel íves szemöldökét, míg egy pillanatra felém kukkantott. 
- Majmot! - feleltem kicsit felnevetve. 
- Kis humor Harold – húzta fel az orrát, s mintha kicsit a nyelvét is kinyújtotta volna.
- Jaj, mondták már – legyintettem. 
Az út további része szavak nélkül telt. Beállt a nyugalmas csend, melyet nem neveznék feltétlen kínosnak, nem éreztem úgy, hogy bármit is kéne mondanom. Mindössze Liam jelenléte idegesített egy kicsit, de ezt lezavartam annyival magamban, hogy „majd megszokom”. 
Mihelyt leparkoltunk, már pattantunk is ki az autóból. Uh, ez mesés: Liam ugyan abba a plázába hozott, ahol délelőtt Dianaval voltam. Nagyot nyeltem, miközben azért imádkoztam, hogy Diana már rég ne legyen itt.
- Van valami baj? – húzta fel szemöldökét Liam, mire ajkaimat harapdálva pillantottam felé. – Szóval igen, na de mégis? Mi az?
- Ma délelőtt pontosan itt voltam a barátnőmmel, de amikor apu hívott, akkor faképnél hagytam. Ahogy Őt ismerem, még mindig itt ül, rosszabb esetben a boltokat járja – nyögtem ki problémámat. 
- Mekkora tragédia. Ha látod, szólj, megoldjuk! De most menj! Minél előbb haza akarok érni! – kicsit megtolt hátulról, de a lábaim nem voltak képesek mozdulni. Ekkor Liam egy igazán nagy levegőt vett, majd elkapta tenyeremet, és húzni kezdett befelé. Sietős lépteink közepette lenéztem összekulcsolt kezeinkre, majd ismét ajkaimba haraptam. Nem rossz látvány. 
Beérve az épületbe azonnal pásztázni kezdtem az elém táruló ember sereget, hátha köztük van Dia, kivel legszívesebben elkerülném a találkozást.
- Parancsolj – eresztett el, mire kezem, testem mellé hullott. – Válogass kedvedre, de csak szerényen.

***

- Larissa! – szólított Liam a nevemen, mire egy száznyolcvan fokos fordulattal ránéztem, s komor arcát látva rájöttem, hogy ideje lenne igyekeznem.
Hát igen, elragadott a hév. Ritkán, de velem is előfordulhat, nemde? Egy meglehetősen tömött szatyorral léptem ki a boltból, s nyújtottam Liam felé a hitelkártyáját. 
- Köszönöm – mormoltam, mert rendes, nagyon rendes, hogy ezt csinálja, és eltűri a válogatásom. Be kell látnom, a bunkósága ellenére, egy igen normális fiú. A látszat néha csal. 
Észrevételeim szerint a nagyképű ábrázat, mindössze egy maszk, mellyel valamit próbál elrejteni. Talán a múltjából? Történt vele valami, ami miatt ilyen lett? Óvatosan a mellettem sétáló fiúra tekintettem, s elhatároztam, ha törik, ha szakad, megtudom élete történetét. 

16 megjegyzés:

  1. Drága L.T.P.~!
    Nagyon jó lett, imádtam, kíváncsi vagyok Liam történetére, várom a következőt!
    Üdv: L*encii.~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Enci!
      Köszönöm szépen! :) Sietek!:)
      Ölel,
      LTP

      Törlés
  2. Nagyon jó rész lett, bár már ezt megszokhattuk! Többet tényleg nem tudok mondani, mert hát, mindig ugyanaz a véleményem. :)

    Ölel,
    Patricia F.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy :) Szuper ! :)
      Pusz, Lizi

      Törlés
  3. Már nagyon kiváncsi vagyok Liam múltjára, izgi rész volt. Nagyon várom a folytatást!

    xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, hogy kíváncsivá tettelek :)
      Sietek! :)
      xx

      Törlés
  4. Imádom! :D Hogy tud valaki ilyen jól írni mint te?? *-* Mikor belekezdtem már a végén is voltam. Csak úgy faltam a szavakat ha leeht így mondani xd :D Nagyon jól írsz várom a folytatást. ;) siess a kövivel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindent nagyon szépen köszönöm, jól esnek a ekdves szavaid ! :) Sietek! :)

      Törlés
  5. huuu. nagyon jo resz lett, kivancsi vagyok a folytatasra! baszuss. ez gaz, nem tudok mit irni.:'/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, köszönöm szépen! Nem probléma, ha nem tudsz mit írni, beérem én annyival is, hogy "siees, Lizikém" :)

      Törlés
  6. Drágám!
    Nos, már teljesen megbarátkoztam azzal a rózsaszín szobával.. de tényleg. Engem is érdekel Liam élete, és kedves volt tőle, hogy elvitte a lányt vásárolni. Tudom milyen szar várni, amikor más a ruhák között válogat.. gyűlölöm. Viszont érdekel már az élete, a mi fiúnk élete XD Hisz még annyi minden van... érdekelnek már a dolgok.
    Millio puszi Xx ügyi vagy <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Örülök, hogy összebarátkoztatok a cuki kislány szobával.:D Amúgy, én is utálok vásárolni, de van, hogy néha megjön a kedvem, - mint tegnap, és akkor mindent megnézek, és megveszek. hihi. :D
      Köszönöm szépen! :)
      Ölel,Lizi

      Törlés
  7. Szia! Nagyon, nagyon jó lett, és hamar kövit kérünk! ;) Egyébként itt van egy kis meglepetés: http://lifeinlondon.blogger.hu/2013/08/31/dijak-3-3
    <3 <3 Xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Aranyos vagy, köszönöm szépen! :)
      Jaj, de drága vagy! :) Mindent köszönök<33
      xx

      Törlés
  8. Drága LTP!

    Jaj, már most annyira aranyos pár lenne belőlük, csak idő kérdése, hogy erre ők is rájöjjenek. Liam jó fej volt ebben a részben, jó volt ilyeneket is olvasni róla. Érdekel, hogy mi van a múltjában, hozd gyorsan a következőt!:))

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azy! Örülök, hogy írtál, mindig annyira jó érzés a soraidat a fejezetem alatt látni.:)
      Hm, meglátjuk, hogy mi lesz :))
      Ölel,
      Lizi

      Törlés