2013. szeptember 20., péntek

07. Ezt nem akarod elvinni?

Aloha!
Juhúúú, i'm here. Végre! Bah, hát mit ne mondjak... rengeteget vártatok rám, és nagyon köszönöm a türelmeteket. Ezentúl próbálom hetente hozni a részeket, csak most kicsit megborultam, na mindegy. Na, köszönöm a komikat, és az olvasókat is. Várom ide is a megjegyzéseket, ileltve fel lehet iratkozni.- Remélem, hogy tetszeni fog!

LARISSA MOOR


   Próbáltam úrrá lenni testem szüntelen remegésén, s heves szívdobogásomon, de mindössze mély lélegzetvételekre futotta. Csak ültem az ágy szélén, karjaimat magam köré fontam, és homlokomat a térdemre hajtottam. Egyszerűen nem akart eljutni a tudatomig a tény, miszerint Liam, és én az éjjel… Ó, édes Istenem!  Még kimondani is szörnyű. 
Talán egy jó fél óráig tanakodtam, s ésszerűtlen gondolatmeneteket futtattam le arról, hogy mégis mit tehetnék, majd talpra szökkentem, hogy elhagyhassam a szobámat. Lesiettem a konyhába, hogy elfogyasszam a szokásos reggeli tejeskávémat, de a nem várt meglepetés szele magával ragadott újra. Liam egy szál bokszerben tevékenykedett a helységben. Tervem, miszerint észrevétlenül hátat fordítok, és kisurranok az ajtón, abban a szent pillanatban meghiúsult, mikor meghallottam egy kicsikét mélyebb, mégis kedves hangot. 
- Jó reggelt!
- Öhm, neked is – feleltem csöndesen, s zavaromban lesütöttem tekintetemet. Eléggé kínos helyzet.
- Nem fogod elhinni, mit álmodtam – csapta bögréjét a pultra, és jelentőségteljesen végigmért. – Elmeséljem? Benne van a pakliban, hogy kiakadsz.
- Azt hiszem, nem akarom megtudni – nyeltem egy nagyot, s hogy nyomatékosítsam szavaim bólintottam is egy aprót. 
Ez érdekes, de egyben tragikus is. Ez a balfék azt hiszi, hogy csak álmodta az együttlétünk. Mondjuk, még mindig jobb, mintha tudatában lenne annak, hogy nem képzelődött: a tegnap este valóban megtörtént. Igazi volt, és visszafordíthatatlan. 
- Rendben – mosolyodott el, majd helyet foglalt az egyik széken.  – Te nem reggelizel?
- De, lehet, hogy kéne – motyogtam megsemmisülve, s a pulthoz totyogtam. Egyrészt örülök, hogy eme tudatban él, másrészt viszont tombolok. Liam egy barom, egy idióta, egy, egy… nem is tudom. 
Leemeltem a polcról egy poharat, majd elkészítettem magamnak egy forró kakaót. Jó magam is leültem a barna fatákolmányhoz, és rákönyököltem.
- Na, figyelj – váltott témát. – Ma elmegyünk a házatokhoz, szerintem elhúztak már a zsaruk. Körülnézhetsz, és hozhatod a cuccaidat. 
- És ha még ott lesznek?
- Jaj, Istenem, Larissa. Mennyire problémás vagy! Akkor tudod mit? Majd szépen megállunk egy utcával arrébb, én előre megyek, megnézem a terepet, és ha tiszta, akkor szépen visszamegyek érted.
- Oké – válaszoltam, majd kortyoltam egyet az italomból. 

***

LIAM PAYNE 

Lara apró kezeivel átkulcsolta a derekamat, majd közelebb csúszott a hátamhoz. Hiába, nem kockáztathatjuk meg, hogy lezuhanjon a motorról.  Nem véletlenül erőszakoltam rá a bukósisakot is. 
Tenyeremet a kormányra simítottam, majd felbőgettem a gépjárművel. Lábaimat hirtelen felhúztam, s már száguldottunk is London külvárosának utcáin. 
Élveztem, ahogy az egyre inkább erősödő szél, szinte leszakítja rólam kigombolt ingemet, és az adrenalin átjárja testemet.
Életem egyik fénypontja a száguldás, s minden adandó alkalmat kihasználok, hogy csinálhassam. 
Larissa szorítása egyik percről a másikká vált furcsán szorosabbá. Az egészet betudtam annak, hogy valószínűleg eddig még nem sokat utazott így, vagy hasonló körülmények között. Hát, de Istenem! Hozzá kell szoknia!
 - Itt várj meg – állítottam le járgányomat, majd támasztottam ki, s gondosan Larissa lelkére kötöttem, egy tapodtat, se mozduljon innen, míg vissza nem térek. 
Öles léptekkel igyekeztem Lara, és édesapja háza felé. Befordultam a sarkon, majd pár méter után szemem megakadt a kétemeletes bézs színű lakáson.
Kezemet zsebeimbe csúsztattam, s nézelődni kezdtem, mint valami idegen turista. A kapuhoz érve nemes egyszerűséggel benyitottam, majd sietősen elsasszéztam a bejáratig. A lakásba betérve hátborzongató csend fogadott, mintha a lakhely környékén, még az élet körforgása is megállt volna. Még a légy sem zümmögött. Kihalt lett minden. 

Fejvesztve rohantam vissza Larához a másik utcába, hisz’ tudom, hogy neki sokat jelentenek az ott jelen lévő tárgyak. 
Kettesben tértünk vissza az ürességtől kongó helységbe. Larissa azonnal felvágtatott a felső szintre, én azonban maradtam ott, ahova először betértem, a nappaliban. A falat különböző festmények, illetve fotók borították. Egy kép, melyen egy picike lányka van, egy nő, és férfi. Vajon ez Larissa édesanyja lenne? Meglehetősen hasonlít rá, úgyhogy lehetséges, sikerült felfedeznem anyukáját. 
Közelebb araszoltam a falhoz, hogy még jobban megszemlélhessem a képen lévő szereplőket.
- Igen, az Ő – Összerezzentem a mögöttem felcsendülő lány hangjára.  Nem számítottam rá, hogy itt sunyiskodik körülöttem. – Menjünk innen, kérlek – fonta körbe hüvelyt, és mutató ujját a csuklóm körül, és kezdett húzni az ajtó felé. Másik kezében egy nagyobb zacskó himbálódzott, melynek tartalma a régi életének emlékét őrzik.
- Azt hittem tovább fog tartani – húztam fel barna színben tündöklő szemöldökömet, s csodálkozva vettem tudomásul, hogy már szaladnánk is haza.
- Nem bírok tovább itt lenni, érted? Rossz érzés az egész. A fontosakat a szatyorba tettem, mindenem megvan! Tűnjünk el, azonnal! – lengette meg a kezében tartott „táskát”.
- Ezt nem akarod elvinni? – mutattam az előbb megtekintett fotóra. 
- Minek? – sóhajtott fel eltorzult arccal. - Csak a múltra emlékeztetne. Ha jól emlékszem, mindenki azt állítja, hogy a jövőre kell koncentrálni, s nem a már elromlott dolgokra. Nos, én arra szeretnék, ezért nem jön velünk az a fénykép.
- Oké – rántottam vállat semleges hanghordozás keretében. Ha neki így jó, akkor nekem is. 

8 megjegyzés:

  1. Drága L.T.P.~!

    Nagyon jó lett *-* megérte várni:) ügyes vagy mint mindig.

    Üdv: L*encii.~

    VálaszTörlés
  2. Waow Lizi, megint egy lenyugozo fejzet!

    VálaszTörlés
  3. Megint egy fantasztikus rész!*-* :D Imádom, siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés
  4. Drága Lizi!
    Miért nem kell neki ez a kép? Miért hiszi azt Liam, hogy csak álmodott? Miért írtál bele ilyet? Most csak még inkább érdekel a többi XD Ügyi vagy, hogy a suli mellett is megy az írás :D
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
  5. Édes, drága, hülye, imádatos Lizikém!

    Ah, végre siekrült odáig eljutnom, hogy elolvassam a részt, ami kitűnő lett! Először is Liam, tényleg egy elég nagy balf*sz már bocsánat! Másodszor pedig, Lara meg hát, ő is hülye amiért nem mondja el, bár a helyébe beleképzelve magamat én sem mondanám el!
    Nagyon jó rész lett, mint ahogy ezt már mindig elismételgetem, és izgatottan várom a következőt! Azt hiszem többet kell majd zaklassalak, ilyen csodás részekért! ;)


    Ölel,
    Patricia F.

    UI.: Lizi Te Pöcs, még mindig tarol, szakadokXDDDDDDDDDDDDDD

    VálaszTörlés
  6. Drága L.T.P!

    Hűha, nem gondoltam volna, hogy Liam álomnak fogja betudni, így sokkal érdekesebb az egész. Kíváncsian várom, hogy mi lesz még ebből, illetve szörnyen sajnálom, amiért Larissa ennyire makacsan kezeli az anyukája helyzetét...:(

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm mindenkinek így utólag is!:)

    VálaszTörlés