2013. november 2., szombat

13. Nem szeretsz, mert Őt szereted...

Aloha!

Igazából csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm a 20 megjegyzést az előző részhez! Valami fantasztikus szám ez szerintem! A következő rész a jövőhéten várható a suli miatt, sajnálom, de mostantól ismét csak hetente lesz rész, ha nem probléma.:) Imádlak benneteket továbbra is! Feliratkozni, megjegyzést hagyni lehet! :) 

LIAM PAYNE
2012.07.18.
***

 - Nem tudom, mit kezdjek veled – sóhajtottam fel, majd reménytelenül lehajtottam a fejemet. Három napja engedték haza Larát a kórházból, természetesen saját felelősségre, de még mindig nincs olyan állapotban, hogy egyedül lehetne hagyni akár egy pillanatra is. Pontosítok, nem akarom magára hagyni, egyrészt mert képes, és világgá szalad. Példának ott van a múltkori kis akciója. Meg is halhatott volna, hála a jó Istennek, hogy csak pár karcolást szedett össze. Másrészt, pedig úgy érzem jogtalanul bántottam meg. Oké, hogy nem tudtam, hogy… uh, ezt még gondolatban sem merem kimondani. Szóval, nem voltam tudatában annak, hogy az a gyerek, az enyém. Elismerem, hibáztam, és balfasz voltam, mert nem jöttem rá. Itt volt a szemem előtt, és nem esett le. Hát jó sokáig zuhant, az biztos. 
- Hozzál nutellát.
- Mi bajod? – horkantam fel idegesen, majd hitetlenkedve megráztam a kobakom. Lehetetlen nőszemély, nem is értem, hogy fogom elviselni így, ha már alap járaton is meg tudtam volna ölni. 
- Tudod, nagy üveg, amiben fekete mogyorókrém van. Szerezz nekem, kérlek – pislogott rám kiskutya szemekkel, mire hátradőltem a fotelban. – Amúgy annyira ráparázol a dolgokra. Nyugi már, minden rendben lesz. 
- Ja, el tudom képzelni – nyögtem fel kínomban. Éppen felállni készültem, hogy behozzam azt a nyavalyás nutellát, amikor a csengő hangosan felvisított. 
- Kinyitom, ha akarod. Addig hozhatsz nutellát! – mosolyodott el Larissa. 
- Majd én mindent elintézek, Te csak maradj a seggeden. Ha lemered tenni a lábadat a kanapéról…
- Ojaj, most aztán félek – emelte maga mellé tenyereit védekezésül, mire csak megforgattam pupilláimat, és az ajtóhoz siettem, majd kitártam azt. Mihelyt megláttam a küszöbön álló személyt, őszintén szólva kedvet kaptam az öngyilkossághoz. 
Teljes életnagyságban állt előttem Amelia keresztbefont kezekkel. Az igazat megvallva, valamiféle nyöszörgéshez, vagy morgáshoz hasonló hangot adhattam ki, jó magam sem tudom, hogy mi akart lenni, de közel álltam a síráshoz férfi létemre. Idegrohamot fogok kapni, vagy kómába esem évekre, ha ez így fog folytatódni.
- Liam!  - szólított nevemen Amy, majd közelebb lépett, és átölelt. Egyszeriben, mintha megszűnt volna a varázs, amit régen éreztem a jelenlétében. – Szeretnék bocsánatot kérni, hülye voltam!
- Amy engedj el! – toltam el magamtól. Mocskosnak éreztem magam, és foglaltnak. Igen, talán ez a megfelelő szó.
- Mi a baj?  - nyíltak tágra Amelia szemei. – Nem tudsz megbocsájtani, gondoltam.
- Nem erről van szó – húztam el a számat.
- Nem szeretsz, mert Őt szereted – emelte ki külön az „Őt „szócskát, mire összerándultam. Ha tudná, hogy mi áll igazából a háttérben, már nem lenne itt - súgta ördögien a tudatalattim. – Ellopott Téged. Tudtam, hogy ez lesz!
- Nem, nem és nem! Amy figyelj, ez nem fog menni, és ne hidd azt, hogy Lara miatt, mert nem. Ennek így kell lennie. Sajnálom, vége, oké? Ne keress többé. 
- Szóval valóban ennyi volt. Rendben Liam. Megbosszulom még, hidd el! – És ezzel kecsesen távozott. Erőteljesen becsaptam a fatákolmányt, majd háttal nekidőlve lecsúsztam a mentén. 
Ez elviselhetetlen már! Mióta Lara ideköltözött az életem egy csapásra a feje tetejére állt. Addig minden szépen, nyugodtan ment a maga rendjében, aztán Lara, mint villámcsapás az éjszakába berobbant az unalmas hétköznapjaimba. 
- Liam! – Kobakomat felkaptam, és belenéztem Lara ragyogó íriszeibe.
- Nem megmondtam, hogy maradj a nappaliban? – Tápászkodtam fel, majd ragadtam karon, és vezettem, vissza oda.
- De. Sajnálom, csak kíváncsi voltam – sütötte le tekintetét, majd visszaült a kanapéra. – Ki volt az?
- Amy – feleltem semleges hangnemben.
- Oh, és mit akart?
- Bocsánatot kérni… - csüccsentem vissza a karosszékbe, és kényelmesen hátra dőltem. – Szakítottunk.
- Mi? Miért? – tátotta száját Lara, mire belőlem kitört a röhögés. Komolyan, ezt tényleg megkérdezte? Kezdem azt hinni, hogy valami rossz illúzióba keveredtem.  – Most mi ilyen vicces? Hallod, Liam – De nem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. – Most mit csinálsz? Ne hülyéskedj, ezek komoly dolgok.
- Ja, azok – kacagtam tovább. 
- Te bolond vagy! – rázta meg a fejét Larissa, majd kezeit melle alatt keresztezte. Nagy levegővételek közepette próbáltam lenyugtatni magamat, lehetőleg teljesen. A nevetés a legjobb módja a feszültség levezetésének ebben az esetben, szerintem. Jobb, mintha ordibálnék, vagy akármi más.
- Oké, jól vagyok! – sóhajtottam még egyet, majd kihúztam magamat a székben. – Most el fogok menni, mert be kell szereznem pár cuccot, de egy óra múlva már itt is vagyok, úgyhogy ne mozdulj!

LARISSA MOOR

- De mégis hova mész, Liam? – aggodalmaskodtam. Amy-hez készül? – Mit csináljak, amíg távol vagy?
- Az tök mindegy, majd jövök. Mondjuk, tévézz! Itt a távirányító! – dobta felém, mire én elkaptam, majd az ölembe helyeztem, és figyeltem, ahogy Liam kiszivárog a szobából. Az ajtó csapódott, és már itt sem volt. 
ujjaim között forgattam a távirányítót. Ajkaimat harapdálva figyeltem meg a gombokat rajta, mintha a világ egyik csodáját fedeztem volna fel, miközben agyamba egy ötlet fogalmazódott meg. 
Ugyebár a múltkor nem igazán sikerült elmennem, mert lebuktam, azonban Liam most tálcán kínálja a lehetőséget a lelépésre. Az ülőgarnitúráról felpattanva iramodtam meg az emelet felé, hogy normális göncökbe bújjak, majd tegyek egy sétát a városban, remélhetőleg egyes egyedül. 

25 megjegyzés:

  1. Drága L.T.P.~! :)

    Még mindig ugyanúgy imádom a történetedet mint amikor először olvastam, nem jobban is. Hihetetlen, de akárhányszor meglátom, hogy tettél fel részt, én mindent félreteszek, amit eddig csináltam és olvasok.
    Ez eddig senkinek se sikerült, eléggé kritikus vagyok, olvasás terén.
    Remélem hamarosan ismét írhatom a komit, a következő részhez, biztosan nem fogom tudni megállni, hogy nyomot hagyjak. :)
    Lerázhatatlan olvasód,
    Diana :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Diana!
      Nagyon jól esnek a szavaid! Nagyon köszönök mindent, de komolyan!

      Törlés
  2. Drága L.T.P.~!
    Egyszerűen imádom *o* Elképesztően írsz :o El tudod érni azt, hogy amikor olvasom, olyan mintha nem is a saját valóságomban lennék.. Hihetetlen :) Remélem ez az egy hét gyorsan letelik majd, mert már nagyon várom a következő részt! :D Csodálatosan írsz! :) Ez tény és való ;) Mindig tudom hogy szombatig nem lesz rész, de mégis minden egyes nap megnézem hogy azért kivételesen..hátha tettél fel új részt.. de sosem :/ Viszont teljesen megértem hogy miért csak hetente van :)
    Nagyon várom! xx
    Puszi: Manu. :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Manu! Nagyon szépen köszönöm. Komolyan így gondolod?:) Ez aranyos. Örülök, hogy tetszik a történet, el sem tudod képzelni, mennyire jól esik! :)
      Sietek a résszel, ígérem!:)

      Törlés
  3. imádlak nem tudok többet írni :) :*

    VálaszTörlés
  4. Drága LTP!

    Huh, ez egészen egyszerűen aranyos, ledöbbentő, és vicces egyben! Annyira jó, hogy a komoly helyzeteket is eltudod hülyülni, így tényleg nem tűnik annyira rossznak, hogy Lara terhes! Remélem hamar hozod a következőt, már alig várom! <3

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azy! :)
      Nagyon szépen köszönöm! Nos, szerintem alapjáraton nem egy tragédia a terhesség:):D

      Törlés
  5. Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa....
    Lizi!!!!!! Ez nagyon jó lett, pont úgy mint az előző, ez is annyira, még a szokásosnál is jobban megfogott! Nagyon tetszik ez a baba téma, nem tagadom!:) Ja és a humor az nagy úr!;)

    Ölel,
    Patricia F.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Humor, humor mindenhol! tudod, hogy szeretem a mókás párbeszédeket:D Köszönöm szépen, bébi:)

      Törlés
  6. Wáá nagyon jó lett! Kíváncsi vagyok, hogy Liam elvállalja-e az apuka szerepét. Egyszerűen imádom ezt a történetet! Teljsen egyedi (úgy ahogy az eddigiek is) és felejthetetlen! Várom a kövi részt!!
    xoxo Dorka <3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wáá, köszönöm! :) Nos, mindent meglátunk majd! :)

      Törlés
  7. Nagyon jó lett mint mindig!
    xoxo
    Pici :*

    VálaszTörlés
  8. Drága, kedves , aranyos, idiótám :)
    Ugye a végével nem arra akartál célozni, hogy a lány lelép? Hát nem volt neki elég egy gázolás, szeretne még egyszer a fejére esni? Aztán meg az a kérdés? Hisz gyereke lesz, és Liamtől.. még szép, hogy egy normális pasi nem jön össze más lánnyal, vagy ha már volt barátnője, akkor szakít vele. Ez szegény Laran kívül mindenkinek leesik. Ó és nutella. A nutella nem fekete, hanem sötétbarna, de ha szeretnéd veszek neked egy ötliteres kiszereléssel *.* Kíváncsi vagyok Liam hova tűnt, és hogy Larissa hova fog menni. Ez a hülye iskola.. most mikor fogom megtudni? :D <3
    Millio puszi Xx :) sok sikert a sulihoz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Borsókám! (Komolyan, lehet megnézek valami szinonímaszótárat, hogy találjak valami menci megnevezést:33)
      Én nem akartam célozni semmire sem.:DDDD Jóó, nutella, elírtam, ne haragudj, madame.:D:*
      Soha nem fogod megtudni, hahaha.:33 :D<3
      szercsi, lovcsi, puszcsi,
      Lizi

      Törlés
  9. Imádom ezt a blogot<333
    Nagyon jó lett;))

    VálaszTörlés
  10. Szia! :) Imadom a blogjaid , es csak annyi h tudom h elfoglalt vagy , de lecci , lehetne az , hogy egy kicsivel tobbet irsz? Mert hetente irod a reszeket , es az tokeletes is , csak letszi egy kicsivel tobbet , mert en meghalok a kovetkezo reszig!!! :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, köszönöm először is. Másodszor pedig sajnálom, de nem hiszem, hogy sokkal többet képes vagyok írni, mivel rettentően elfoglalt vagyok:/ De próbálkozom, ígérem.

      Törlés
  11. Drága Vanda! Kétszer olvastad el, komolyan? De édes vagy! Örülök, hogy írtál, jól esnek a szavaid.
    Nos, majd minden ki fog derülni a későbbiekben! :)
    sietek, nagyon! :)
    xx LTP

    VálaszTörlés