2013. december 2., hétfő

18. Mióta vagy Te a Larissa szeretetszolgálat tagja?


Aloha!
Húhú, ma van a szülinapom-pom-pom-pom salalalaaa. (Bocsi, bocsi, jó a kedvem, meg ezt hallgatom.) Nem kérkedni akarok, se semmi hasonló, mindössze annyit szeretnék mondani, hogy új rész, hosszabb rész, izgi rész... Sajnálom, hogy sokat kellett várni, de mindenképpen a szülinapomon akartam kitenni, ha már volt rá lehetőségem! Köszönöm a megjegyzéseket, illetve feliratkozókat<33
Jó olvasást, megjegyzéseket várok!



LARISSA MOOR
***

- Liam! – fordultam a fiú felé reménykedve, miközben új szokásomat, az ujjaim tördelését folytattam. Liam fél szemmel rám pillantott, majd levette a tévéről a hangot. – Lehetne egy hatalmas kérésem?
- Mégis mennyire hatalmas, cunika?
- Még annál is nagyobb, mint amekkorát el tudnál képzelni! – bólogattam. – De azért elintéznéd nekem, nem?
- Attól függ – köhintett. Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem mondanivalómba. Őszintén szólva féltem, hogy nemet mond, és elhajt, de azért titkon bíztam benne, hogy van olyan tündér, hogy végrehajtja kívánságom. 
- Igazából, én csak szeretnék találkozni apával – motyogtam csöndesen. – Nem mehetnék be hozzá látogatóba?
- Mi? – Liam szemei kikerekedtek, és úgy nézett rám, mintha fogyatékos lennék, aki most szabadult a kisegítőosztályról. 
- Kérlek szépen – nyávogtam miközben közelítettem hozzá a kanapén. Elég félreérthetően ragadtam meg bicepszét és bújtam hozzá, mint egy kiscica. – Nekem ez fontos, Liam. Cserébe bármit megteszek.
- Ú, tettél Te már eleget, Larácska – kapta rémülten pofijához tenyerét. - Megpróbálok majd tárgyalni a megfelelő emberekkel, ígérem, jó?
- Úristen! De imádlak! – Konkrétan Liam nyakába ugrottam, és úgy szorítottam magamhoz a srácot, mintha az életem múlna rajta. Szegénykém kis híján megfulladt, annyira öleltem a nyakát. De legalább érzi, hogy mennyire boldoggá tett, és észreveszi, hogy mennyire könnyen ment neki.
Egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, majd elhúzódtam Tőle. Liam egy összehúzott szemöldökkel meredt maga elé pár pillanatig, majd megrázta buksiját, és legyintett egyet.
- Nők! – sóhajtotta lemondóan.
Ezután nem beszéltünk. Mind a ketten gondolataink mezején szaladgáltunk, valahol másutt, jó messze a valóságtól. 
Elképzeltem, hogy újra láthatom apukámat, esetleg megölelhetem, rosszabb esetben megfoghatom a kezét. Elmesélhetem neki örömömet, bánatomat, és egyéb élményeimet. Biztos szívesen meghallgatna. Vajon hiányzom neki? Esetleg eszébe sem jutok? Mi lehet vele? Jól van?
Kérdések tömkelege jelent meg agyamban, míg végül arra a következtetésre nem jutottam, hogy biztos rossz neki nélkülem. 

***
2012.09.03.

- Figyelj, szívecském – Becézget, és becézget. Komolyan, lassan már fel sem fogok figyelni ezekre. – Ha valaki bántani mer, csak küldj egy sms-t, és helyre teszem a fazon arcát.
- Na persze – horkantam fel ingerülten. – Több mint valószínű, hogy sikerülne itt bárkit is megverned anélkül, hogy engem ki nem csapnának.
- És mi van akkor, ha iskolán kívül történik a gyilkosság egy sötét sikátorban? 
- Vámpír vagy, vagy mi a szar? – húztam fel orromat. Esküszöm, hogy Liam néha annyira gyerekes tud lenni, mint tíz kiscsoportos kétszer.
 - Aha – kacsintott vigyorogva. – Én vagyok Edward.
- Ojaj, csak el ne ájuljak. Na, hagyd ezt abba, Payne – utasítottam, miközben kezemet már az ajtóhoz csúsztattam. De ekkor, eszembe jutott, amit Liam mondott az előbb. – Te öltél már embert? – tettem fel a kérdést megszeppenve.
- Nem – rázta meg a fejét hevesen. – Viszont a szemem láttára öltek meg már embert.
- Most szívatsz. Biztos vagyok benne.
- Nem, most per pillanat nem.
- Jézusom! – emeltem vissza rá tekintetemet. – Ez azért durva.
- Á, csak hét éves voltam… – vigyorodott el kajánul. – Azt hiszem… Nem is emlékszem már. Annyi ragadt meg, hogy egy puffanás, majd egy ember eldől. Semmi extra – rántott vállat, mintha egy gyilkosság nem számítana nagydolognak. 
- Oké, ennyi elég is volt, köszönöm szépen.  Inkább megyek, és átadom magam a szenvedésnek.
- Akkor nem is akarod látni a fegyveremet? 
- Mi bajod? Na, jó, szia Liam – ezzel távoztam kocsijából, és berobogtam az iskolába, miközben valami olyasmit motyogtam, hogy „ez biztosan bolond”.
Viszont… akkor mi van, ha tényleg van pisztolya? Egyik éjjel titokban agyonlő majd, vagy mi a fene? 
A levegőt kifújva megráztam a fejemet, majd hitetlenkedve helyet foglaltam Chad mellett. A fiú rám emelte kék íriszeit, és végig mért.
- Csinos vagy.
- Én? – mutattam magamra megdöbbenve. Chad csak bólintott, majd elmosolyodott. – Hát oké.
- Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim? Larissa! – görbült fölfelé Leah szája. Szinte láttam magam előtt, ahogy agyában forognak a kerekek, s töri azt, hogy mit vágjon ma hozzám, hátha felvágom az ereim pár nap múlva.  –Azt hittem a tegnapi után még az iskolából is elmész. Megleptél. Csalódtam benned, kis kurva.
- Még mindig nem értem, hogy mi közöd Lara magánéletéhez – kulcsolta össze kezeit Chad, miközben a padra helyezte őket, és úgy nézett fel Leah barna szemeibe.
Valaki mondja meg legyen szíves, hogy Chad mi okból áll mellettem?! Nem mintha nem esne jól, hogy megvéd, de akkor is. Mikor lettünk mi ennyire jóban?
- Közöm? Hát több mint neked. – húzta gúnyos mosolyra a száját a lány, majd folytatta. – Csak úgy mellékesen, újfiú, mióta vagy Te a Larissa szeretetszolgálat tagja?
- Mióta rájöttem, hogy ki is a ribanc igazándiból – villantotta ki Chad mind a harminckét fogát, úgy nevetett Leah pofájába.
Hm, nem is olyan rossz fej. Ha így folytatja, még jóban is lehetünk. Minden esetre adósa maradok. Miattam utáltatja meg magát az osztálytársainkkal, ezért úgy érzem, nagy árat kell még fizetnem Chadnek.
-  Érdekesen ítéled meg az embereket – fordult el Leah sértődötten, majd odébbállt. Felsóhajtottam megkönnyebbülésemben, ugyanis sosem voltam a viták fő részvevője. Mindig a sarokba meghúzódva követtem figyelemmel a történéseket. Habár, ha jobban belegondolok, Liammel mindig szívesen álltam le egy-egy szópárbajra, hiszen imádom a frappáns válaszait, no meg, úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném, eközben pedig csak pár hónapja. 
Milyen érdekes, hogy két személy egymáshoz való viszonyulása, mennyire gyorsan változik, nemde? 
Amikor beléptem Liam Payne házába, egy nagyképű, arrogáns bunkónak néztem, aztán elkezdtem megismerni… Rájöttem, hogy a lelke mélyén egy kimondottan aranyos, jóképű, és rendes kicsit sem hétköznapi srác lakozik. 
- Mindig ennyire utálatosak voltak veled? – rántott vissza Chad hangja a valóságba. Hú, kezdek félni magamról, az állítólagos „unokatestvéremről” fantáziálgatok. Fantasztikus, Lara, mondhatom! 
- Dehogy! Csak tudod, milyenek az emberek. Amint találnak valami kivethetőt, azonnal megteszik, ha nem bántotta őket az ember, ha nem. Gondolom, majd hozzászokom ehhez is.
- Ja, értem. De, Larissa, ez annyira nyomorúságos. Hagyod, hogy porig alázzanak?
- Muszáj Larissának hívni? Nevezz Larának – szóltam rá azt hiszem eléggé kedvesen, már, ami tőlem tellett. – És tudom, de a helyzetem romlik, ha visszabeszélek. Ha látják, hogy szarok a sértéseikre, egy idő után csak abbahagyják. 
- Vagy nem… - vágta rá azonnal. – És rendben, Lara…
- Mindegy, én nem tudom, majd meglátjuk – ráztam meg kobakomat hitetlenkedve. Úgy látszik Chad is elég makacs személyiség, mint jó magam. – Mi lenne, ha mesélnél kicsit magadról? – dobtam fel egy új témát. Már tényleg semmi kedvem sem volt az előzőt vitatni. Az én dolgom, és kész, ráadásul utálom, ha beleszólnak a dolgaimba.
- Ahogy akarod, Lara – hangsúlyozta ki külön becenevem. – Chad vagyok, tizennyolc éves, nemrég költöztünk ide a meleg Arizónából. Nem mondom, hogy legnagyobb örömömre, mert imádtam a folytonos napsütést. 
- Akkor minek jöttetek Angliába? Hisz’ az ország szinte már arról híres, hogy rengeteget esik.
- Mert apám itt kapott munkát – görbült felfelé Chad szája. Hihetetlen mértékű szeretettel beszélt az édesapjáról. Valószínűleg közel állnak egymáshoz. Önkéntelenül is, de ajkaim legörbültem, és lehajtottam a fejemet. Próbáltam leplezni, mekkora mértékű szomorúságot kelt bennem ez az egyszerű kifejezés. Apa…
- Valami rosszat mondtam?
- Ó, ja, dehogyis – villantottam egy hamis mosolyt. Nem kell tudnia, mi van az enyémmel, nem rá tartozik. Jobb lesz, ha eljátszom, hogy minden rendben, gondoltam. – Csak észrevettem, hogy milyen szeretettel beszélsz apádról, nagyon szeretheted.
- Ennyire látszik? – sóhajtott fel reményt vesztve. – Csak Ő maradt nekem, miután anyukámat elvesztettem tizenkét éves koromban. – Rákaptam a tekintetem. Szemöldököm legalább két centit emelkedett. Lehet, valami különleges képességem van, de hogy tudom kifogni az összes olyan srácot, akinek nincsen anyja? Avagy már a sors küldi felém őket, hogy még jobban megkeserítse, a már így is szürke hétköznapjaimat.
- Sajnálom. – Erősen ajkamba kellett harapnom, hogy ellenálljak a kigördülni készülő könnycseppjeimnek. Körmeimet karomba vájtam, és mélyeket lélegeztem. Nem fogsz sírni, nem fogsz sírni… - kántáltam magamban eszeveszettül.
- Ugyan – rázta meg buksiját továbbra is mosolyogva. – Dehogy sajnálod. Az ilyet lehetetlen átérezni.
- Tényleg? Ha egy kicsit is ismernél, tudnád, hogy mennyire áttudom.
- Lara, nem akartalak megbántani, de ha nem vetted volna észre, éppen azon vagyok, hogy megismerjelek.
- Akkor meg ne mondj ilyeneket! – Ezzel pedig a beszélgetésünk lezárult. A terembe elkezdtek beáramlani az emberek, és elfoglalták szokott helyüket, míg a jelző csengő hangosan felsikoltott.

LIAM PAYNE
***

Szörnyű szenvedéseim közepette kaptam a telefonomat kezembe, és tárcsáztam Lara számát. Elég kínos, de muszáj vele közölnöm, hogy ma nem tudok érte menni. Végre, két év után sikerült egy elég jól fizető állást szereznem egy lemezboltban. Úgy érzem, már végképp itt volt az ideje, hogy dolgozni menjek. Sokáig halogattam, hátha rám szakad egy konténer pénz, de mióta megtudtam, hogy Lara babát vár, rájöttem, hogy itt kell meghúzni a képzeletbeli határt, majd elmenni, és csinálni valami hasznosat.
- Halló. Liam, mit akarsz? – hallottam meg Larácska hangját a vonal végén.
- Szervusz, életem! – feleltem. – Akadt egy kis probléma.
- Gyorsan mond, mert mindjárt kezdődik a második órám.
- Igen, bocsánat, csak az van, hogy nem fogok tudni érted menni.
- Miért? Ne szórakozz velem!
- Mert ma van az első napom az új munkahelyemen.
- Mi? Te dolgozni mész? Ezt miért nem mondtad eddig?
- Majd, ha hazaérsz, és én is.. – Próbáltam volna befejezni mondatomat, de Larissa szavamba vágott.
- Mégis mikor fogsz hazaérni?
- Olyan este öt körül – hunytam le szemeimet, és könyökömmel a térdemre támaszkodtam.
- És hol fogsz dolgozni?
 - Egy lemezboltban, a belvárosban.
- Oké, smsben küldd el a pontos címet, és suli után odamegyek, mert…uh, mennem kell. – suttogta, majd a vonal megszakadt. Szemeim felpattantak, ujjaim pedig ökölbe szorultak. Kisebb légző gyakorlatot végezve pötyögtem be a címet rejtő sms-t, majd nyomtam a küldés gombra. Ellenőrizni akar, vagy mi?

22 megjegyzés:

  1. hahh első újra :3 tudod hogy kifogytam a dicséretekből Néked de ha már korán reggel köszöntöttelek akkor most is mégegyszer ;) na puszika lolkám :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugyes vagy , husi:3 igen az elsok kozott voltal:3 koszonom:)

      Törlés
  2. Nagyonjólett. Mint mindig.:D:D
    Boldog szülinapot. :)x

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett ez a rész is! :)
    Még egyszer, Boldog Szülinapot! :D

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett eddigi legjobb rész*.* imádunk Lizi, boldog szülinapot!:)<3

    VálaszTörlés
  5. Mint mindig ez is egy tokeletes reszre sikeredet es mar most nagyon varom a folytatast! ;) Valamint nagyon nagyon boldog szuletesnapot kivanok! :)

    VálaszTörlés
  6. Ne már!Nekem december 1-én volt :DDD HPB drágám ünnepeljünk együtt!Eszméletlen rész lett,de nekem rövid viszont...én már tudom hogy Chad "kije" Larának hihihi vagy is csak sejtem :DD Siess a kövivel!
    Puszi:
    Nati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. édesem akkor Te nem tudod h mi az a rövid rész :P mert, hogy ez nem rövid rész az már biztos...van olyan blog ahova hetente érkezik a friss rész és ennek a felét írja le az olvasók mégsem panaszkodnak. szóval érd be ennyivel és örülj h ír ráadásul nem unalmas részeket publikál

      Törlés
    2. Én sosem mondtam,hogy unalmas részek és sosem panaszkodnék erre a blogra Soha!!És én is nagyon sok bologot olvasok és én is tudom milyen ritkán raknak ki új részeket,de megköszönném,ha nem írnál nekem véleményt és nem gonoszságból írtam azt hogy rövid szóval csókollak drága :PP :DD

      Törlés
    3. Na és szerinted Chad kije Larának? /Natalie/ :3
      Amúgy nyugi csajok. cicaharcot máskorra :3 *-*
      Amúgy mindent köszönök:) Nem akarok vitát, úgyhogy így nem tudok mást írni, bocsi :)

      Törlés
  7. Jó lett ez a rész is! Boldog utó szülinapot! ;)

    VálaszTörlés
  8. Uhhh! Igy utólag is boldogat! Isten éltessen! :)
    A rész remek lett, nagyon várom már a folytatást!
    xxx

    VálaszTörlés
  9. Drága LTP!

    Így utólag is nagyon boldog születésnapot szeretnék kívánni még egyszer, remélem jól telt! A részről pedig annyit, hogy tényleg nagyon király lett, imádom Lara és Liam kapcsolatát, a szópárbajokat, egyszerűen lehengerlő! Csak így tovább! <3

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
  10. Drága Cunci!
    Ez a becenév úgy megtetszett, hogy muszáj volt leírnom.Utólag is Boldog Szülinapot, még egyszer, mert imádlak felköszönteni. <333
    Ez a rész tényleg izgis lett, örülök, hogy egy kicsit jobban megismerhettük a Larissa szeretetszolgálat alapítótagját. Én is belépnék <3 :$ Érdekel már, hogyan fog alakulni a nagy L&L páros kapcsolata. Kedves Liamtől, hogy rendes munkát keresett, bár azt nem értem, miért ellenőrizné Lara. Nem lehet csak úgy meglátogatni? paranoiás a kis szívem <333
    Millio puszi Xx szeretlek <333

    VálaszTörlés
  11. Bébi, ne haragudj, hogy ily' későn jöttem, de csak így tudtam. Bocsánat!
    Egyre nagyobb rajongója leszek Liamnek és Larának, imádom őket együtt, nagyon édesek! Ez a Chad gyerek jó fej, bár nekem elég gyanús, szóval nem iszok előre a medve bőrére, várjuk ki a végét! Kíváncsi vagyok Limuci új munkahelyére, és iszonyat aranyos, majd' elolvadtam Liam gondolatai olvastán, hogy Lara és a baba miatt... Oh, istenem ez annyira jó!
    Sok ölelés!

    VálaszTörlés
  12. Hú na jó! Mivel valamiért a blogger nem engedi, hogy válaszoljak ezért itt fogok mindenkinek írni.
    Névtelen, Jule B: köszönöm szépen<3
    Azy: Köszi szépen, igen, igen fantasztikusan telt! Még egyszer köszönök mindent<3
    szerecsendio.:Köszönöm^-^♥ L&L hát ez nagyon tetszik:33 Köszi♥
    Patricia Freelove: Éééén nem haragszom, akkor írsz cicus, amikor időd engedi és kedved tartja;) <3 Köszönöm szépen<33
    Mindenkinek nagyon köszönöm a megjegyzéseket<3

    VálaszTörlés