2013. december 18., szerda

21. Ne feledd ki Ő, és Te ki vagy!


Alooohaaa!
Sajnálom, hogy nem tettem fel előbb a részt, de nem volt internetem a szöveg pedig csak gépen volt megírva. Nos, a helyzet az, hogy így a vége felé már hosszabb részek vannak, kivéve a 24., mert az éppen pont tök rövid. Epilógust is megírtam már, annyira izgulok, hogy mit fogtok mondani, wáá. :) Remélem, hogy tetszeni fog a rész. Várom a véleményeket, illetve a feliratkozókat. :)
U.I.: FELTŰNT, HOGY DÁTUMOKAT ÍRTAM A FEJEZETEKHEZ?

21.fejezet

LARISSA MOOR
2012.09.04.

Valaki végigsimította az arcomat, majd besüppedt mellettem az ágy. Hunyorogva nyitottam ki szemeimet, és néztem fel zaklatómra. Hogy képzeli, hogy hajnalok hajnalán felkelt legszebb álmomból? Így is elég töprengenivalót adott nekem tegnap a drága, erre még fel is ébreszt. Értem én, hogy csütörtök reggel van, és valószínűleg már rég elkéstem, na de akkor is! Én ma nem megyek sehova, az biztos, szükségem van a pihenésre.
 - Lara, fel kéne kelned. Elaludtál.
- Nem – feleltem fáradtan. 
- De nyolc harminc van, cunci. Tudod manapság a tanítást nyolckor kezdik jobb helyeken.
- De én ma nem megyek iskolába! – vágtam rá némi habozás után. 
- Miért? – tátotta száját Liam. – Ezt nem csinálhatod! Muszáj iskolába járnod, le kell, hogy érettségizz, Lara!
- Nem azt mondtam, hogy soha többé nem megyek, hanem azt, hogy csak ma. Félő, hogy képen törölnék mindenkit, aki szembe jönne velem. Meg amúgy is… más dolgunk van ma.
- Mire célzol? – hajolt vészesen közel arcomhoz, és úgy kérdezősködött tovább. – Elmondod? Milyen dologról van szó?
- Este azon gondolkodtam, hogy el kéne mennem orvoshoz.
- Minek? – fintorgott kelletlenül. Nekem sem a legnagyobb öröm, de ha egyszer meg akarom tudni, mi van a gyerekemmel, akkor el kéne jutnom oda sürgősen. Az elmúlt hetek alatt, állítom, már vagy kétszer látogatást kellett volna tennem a kórházban.
- Lehet, hogy Te már megfeledkeztél róla, hogy babát várok, de én még nem – közöltem csöndesen, miközben ülő helyzetbe tornáztam magamat az ágyon. – Ez nagyon fontos ilyenkor. Bár honnan tudhatnád? Pasiból vagy… - morogtam, majd egy kicsit el is mosolyodtam a végére. 
Liam összehúzott szemöldökkel meredt rám, majd végül felállt és szó nélkül kivonult a szobámból. Hát jó, ez furcsa volt.
Vonakodva, de kikeltem a puha és meleg ágyikómból, hogy elvégezzem reggeli teendőimet. Egy csinos lila, kicsit bő rövid ujjú pólót és egy egyszerű farmert vettem fel. Nem szeretek kiöltözni, feleslegesnek tartom az egészet. Ezután besasszéztam a fürdőbe, és egy kevéske alapozót vittem az arcomra. 
Sminkelés után egyenesen a konyhába mentem, hogy megreggelizzek. Egy cuki kék pöttyös bögrébe tejet öntöttem, majd kakaóport szórtam bele, és úgy tettem be a mikroba melegíteni. Pár percen belül már az asztalnál ültem és jóízűen a kakaómat szürcsölgettem. Sosem voltam egy nagy kávézós típus, általában csak akkor ittam, amikor nem volt más. Régebben apa mindig azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy óvodás, mert az állítása szerint csak az ovisok isznak reggelente kakaót. Én ezt persze annyiszor megcáfoltam, ahányszor csak megkaptam, mert a kakaó az jó, és mindenki szereti, erre apu mindig csak a szemét forgatta és elsétált.
- Lara, figyelsz Te rám egyáltalán? – hozott vissza a jelenben egy kellemes csengésű hang.
- Mi? Te mióta vagy itt? – ráztam meg kobakomat, és pillantottam a velem szemben ülő fiúra. Nem bírtam ki nevetés nélkül a szituációt. Ki tudja miről hadovált ez nekem itt, míg én a múltban jártam képletesen szólva. – Mit mondtál? – komolyodtam meg végül, nehogy beletiporjak érzékeny lelkecskéjébe.
- Nem lényeges – vizslatta az asztalon heverő tenyereit. 
 - De, nagyon is az! Hallani akarom, bármit is mondtál. Liaaaaaaam! – kérleltem Őt a lehető legaranyosabb hangomon. Engem tényleg érdekel, mit mondott!
- Csak azt kérdeztem, hogy mit szeretnél akkor, ha már elkerülöd az iskolát? Mert háromra megyünk a börtönhöz.
- Szóval elkísérsz?
- Persze! Azt hitted, hogy beengedlek Téged a tömeggyilkosok, és további büntetett rabok közé?
- Hát, igen.
- Akkor nagyon rosszul hitted, drágaság.
- Olyan beleéléssel tudsz beszélni, ez tök aranyos – közöltem, miután felálltam és a mosogatóba helyeztem poharamat. – Legalábbis szerintem nagyon édes – helyesbítettem azonnal. 
Liamtől pontosan negyed méterre álltam meg mellette karba font kézzel, és vigyorogtam rá. Liam erre csak megrázta kobakját, majd hajába túr, végül pedig felbátorodva megfogta a derekamat és az ölébe húzott. Meglepetésemben először azt sem tudtam mi van, de aztán csak elmosolyodtam, és a nyakába fontam karjaimat.
Szívem ezerszeres tempóra kapcsolt, ahogy erős karjával átkarolta derekamat, majd egy apró puszit nyomott a pofimra. Hogy lehetséges, hogy valaki ennyire lágy, kedves és törődő legyen hirtelenjében? Istenem, mit tesz velem ez a srác?
Amikor belenézek a csillogó barna íriszekbe, valami természetfeletti erő veszi át rajtam a hatalmat, és ragad magával. Évezredekig tudnám bámulni a meleg, kedves tekintetét. 
És akkor itt az ideje kiábrándulni és belegondolni, hogy egy hónappal ezelőtt még elküldtem volna a pokolba a nagyképű, védelmező, makacs pofáját, erre ahelyett, hogy távol tartottam volna magamat Tőle, beleszerettem. 
Ezt utálom magamban a legjobban. Mindig az ellenkezőjét csinálom a dolgoknak, mint amit előre eltervezek. 
Az egész „Liammel lakom” dolgot a legelején úgy gondoltam, hogy ideiglenes teljes mértékben, és minél előbb el akartam tűnni innen, felszívódni, mint egy láthatatlan alak, úgy terveztem, hogy a tizennyolc betöltése után visszaköltözöm apukám házába, és majd szépen egyedül eléldegélek. Azonban mára már eszemben sincs távozni innen. Beleőrülnék, ha a történtek után újra hátat fordítanánk egymásnak, és ismét elölről kéne kezdenünk mindent.

***

- Apa – suttogtam meghatódva mihelyt bevezettek egy háromszor három méteres apró szobába, ahol egy asztal volt elhelyezve, két végén egy-egy szék, na meg egy őr meghúzódva a sarokban.
- Mit keresel itt, Larissa? – Még csak el sem mosolyodott. Torkom elszorult, egy hang sem jött ki számon. Megsemmisülve csüccsentem le vele szemben és néztem bele szemeibe. 
- Azt hittem, hogy örülni fogsz.
- Nem erről van szó, kincsem, én boldog vagyok, hogy láthatlak, mert őrülten hiányzol, de kislányom, ez egy fegyház, nem akarom, hogy ennek az épületnek akár csak a közelébe legyél. Meg kell ígérned nekem, hogy soha többé nem jössz ide.
- Megígérem! Komolyan, apu! – ígértem. -  De most van sokkal fontosabb mondani valóm, hagyjuk a vitát későbbre.
- Hallgatlak – és végre ajkai felfelé görbültek, mint régen. Szemében megjelent az a huncut csillogás, amit annyira imádtam kislánykoromban. Most tudatosult bennem igazán, hogy mennyire hiányzik az életemből a család. Keményen ajkaimba haraptam, hogy visszatartsam sírásomat. Értelmetlen lenne most zokogni, arra ráérek otthon. 
- Valószínűleg ki fogsz borulni, sőt még a hitedből is kitérsz majd, annyira hihetetlen dolgot fogok mondani.
- Kezdesz felcsigázni.
- Apa, én terhes vagyok.
- Mi? – hangja legalább két oktávval megemelkedett. Szája „o”-t formázott, döbbent tekintete lyukat égetett mellkasomba. – Kitől? Mióta? Ki tette ezt veled?
- Ez eléggé komplikált! – Talán mégsem volt annyira jó ötlet ezt közölni vele. Éreztem, hogy kiborulás lesz a vége. Nem szeretném, ha idő előtt infarktusban halna meg.
- Tudni akarom, ki volt ez a mocsok. Lara, ugye Te is akartad?
 - Persze! – kaptam tenyereimet arcomhoz. Jellemző, rögtön a legrosszabbra gondol. Fel sem merül benne, hogy esetleg barátom van, mert igen, van. Liammel reggel megbeszéltük a helyzetet, és arra jutottunk, hogy megpróbáljuk. Hivatalosan is Liam Payne szeme fénye, egyben közkedvelt védence, és szerény barátnője lettem.
- Lara, kicsikém, kérlek, mondd el, hogy ki az apa.
- Elmondom, ha megesküszöl, hogy soha nem fogod megutálni emiatt, illetve nem csinálod ki az első adandó alkalommal!
- Jézus Mária! Isten szerelmére Lara, hogy gondolhatsz ilyeneket? Neked tényleg nem tűnt fel, hogy megbántam minden egyes tettemet? Elvesztettelek téged és erről csakis én tehetek. Ha akkoriban bele sem kezdek ezekbe a drogos ügyletekbe, most nem itt lennék.
- Késő bánat – leheltem szenvtelenül. Legalább tudom, hogy megbánta, és szeret.
- Csak mond el a nevét!
- Liam az, és nem, nem kérek kiselőadást a felelősségről, köszönöm. Rájöttem magamtól is, hogy ez nem állapot. Liammel kezeljük a helyzetet.
- Tudtam én, hogy nem szabad hozzá engednem, de nem volt más lehetőségem. Nem hagyhattam, hogy utcára kerülj, tündérkém. Az a fiú pontosan ugyan olyan, mint az apja. Az alma sosem esik messze a fájától – mélységesen felháborodtam szavai hallatára. Hogy van képe ilyeneket állítani úgy Liamről, hogy nem is ismeri? Jack és Liam között fényévek vannak!
- Ez több értelemben is bántó.
- Sajnálom. Nem akartalak megsérteni, csak a véleményemet közöltem, kicsim. Mindössze annyit tanácsolnék, hogy jól gondold meg, hogy mibe mész bele ezzel a fiúval kapcsolatban. Ne feledd ki Ő, és Te ki vagy.
- Hölgyem, az idejük lejárt. Kérem, fáradjon ki! – szólt közbe az Őr, majd öles léptekkel megkerült minket és mögém állt, és kihúzta a székemet alólam. Legszívesebben felrúgtam volna, ha nem lett volna négyszer nagyobb nálam.
- Szeretlek apa! – küldtem egy gyors búcsú puszit felé, mikor már az Őr kifelé tuszkolt a teremből.
- Én is szeretlek, kicsi Larám! Vigyázz magadra! – Ezzel édesapámat rejtő ajtó bezárult mögöttem. Ezután gorilla egyszerűen karon ragadott és a kijáratig vonszolt maga után. 
Nem egy kedves alak, az biztos.
Liam a börtön kapujával szemben parkolt. Lazán motorjának dőlve várt rám az egyik legdrágább bőrkabátjában, melyhez egy fekete csőgatyát húzott. Már messziről is elég vonzó látványt nyújtott, nem beszélve arról, hogy közelről milyen szexi tudott lenni.
- Nagyon kiborult? – érdeklődött azonnal, mihelyt elé értem. Nagy tenyereibe vette az én hozzá képest apró kezeimet, és úgy pillantott le rám.
- Nem, inkább meglepődött. Nem bír téged.
- Ú, na, ne mondd! Pedig azt hittem, hogy menő csávónak tart, és rögtön megkér, hogy vegyelek feleségül.
- Olyan hülye vagy – csaptam meg játékosan a karját, mire Liam csak megforgatta a szemeit.
 - Tudom. –vigyorgott idétlenül. – Mit mondott még?
- Azt, hogy vigyázzak veled, mert olyan vagy, mint az apád –Liam egy perce megmerevedett. Kifürkészhetetlen arcát szemléltem pillanatokig, és vártam, hogy megszólaljon.
- Nem buta az apád, lehet, hogy igaza van. Habár Te sem panaszkodhatsz. Mikor először megláttalak apád mellett, rögtön elkönyveltem, hogy le sem tagadhatod.
- Ezt most, hogy értsem?
- Jaj! Nem úgy. Csak, hogy hasonlítasz rá kinézetileg tudod. Általában ez a dolog fellép a szülők és a gyerekeik között.
- Hú, na, menjünk haza mielőtt túl erős lesz a késztetés, hogy elküldjelek a jó büdös picsába, Payne!
- Tudod, hogy nagyon szeretlek – ült fel a motorra, míg én hátulról átkaroltam izmos felsőtestét.
- Az a legnagyobb probléma, hogy tudom.

18 megjegyzés:

  1. Annyira de annyira jo!*-* Remelem majd meg irsz blogit, mert iszonyatosan imadom a blogjaid:3
    hamar a kovit!
    Puszi, Hopeless xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és igen, ALONE-t fogom folytatni:)

      Törlés
  2. Jézus, ezt is de imádom! Basszus, annyira édesek! Ohw, nyálladzok.:3 Nagyon cuncik együtt.*o*:3
    Egyébként, csak úgy elmondanám, hogy a reggeli kakaó, a kávé helyett, egyáltalán NEM baromság, mivel én is azt csinálom, jó régóta. Nem mintha 12 évesen kávéznom kellene, de az izétől hányingerem van, az illata pedig csodás.*.* Mindegy, örülök, hogy Larcsáka és kakaózik.:3 Az orvoshoz látogatást meg már nagyon várom!:)

    Sok puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye?*o* Kis édik:33
      Na, én is kakaózni szoktam egyébként:33 Én megiszom a kávét is, mert szeretem. Az olasz capucino*----* aww, najó:33
      Hahi:3 Köszi:):*

      Törlés
  3. imádommablogod nagyonjóó(ezt elfelejtetem)

    VálaszTörlés
  4. NO COMMENT *.* ez egyszerűen csodálatosan remekül király :D tehát a lényeg, hogy imádom! annyira tetszik, hogy összejöttek, de még mindig "civakodnak". Nagyon cukiiiii, imádom, remélem lesz még Liam-es blogod<3333

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett beszélgethetett volna még kicsit az apjával :// De amúgy nagyon jó lett!
    Puszi:
    Nati

    (Ui:Azért írok rövdeket,mert telóról vagyok bocsi <33 )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Hát, de gondolj bele, ez egty börtön, nem csevegés a BFF-eddel, hajaj:D Na mindegy, köszi:)

      Törlés
  6. Szia, édes (puncipöckölő) cukorborsó XD
    bocsi, de ma megláttam ezt a becenevet, vagy gúnynevet, és úgy éreztem, muszáj megosztanom veled ^^ Beszartam a nevetéstől :)
    Nagyon érdekes rész lett, és ahogy olvastam, sajnos már nincs túl sok hátra, pedig én komolyan azt hittem, hogy majd részletezni fogsz pár részt a babával, meg hasonlók. Sokáig el tudnám olvasni. Mindenesetre izgatottan várom a folytatást, nagyon szeretlek és már találkozhatnánk.. régen hallottam a mencidet, meg a pofám leszakad szövegeket :)
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdvözlégy, faszcibálóm(ez a puncipöckölőnek egy férfiasított (vagy mi looooooool) változata)
      Örülök, hogy megosztottad velem, ezt a tökéletes becenevet, nagyon tetszikXDDDD
      Hááát, meglátjuk még mi lesz:) Igen találkozhatnánk szerintem is.:oo
      MENCI, ÉS A POFÁM LESZAKAD!! :DDD
      Én is szeretlek<3 Köszönöm^^*-* <3

      Törlés
  7. Drága LTP!

    Jaj, tartottam tőle, hogy Lara apja hogyan fog reagálni, és azért valamennyire megkönnyebbültem, hogy csak ennyi történt. Ezen kívül Liam és Lara még mindig tök aranyosak együtt, és az a tény, hogy Lara terhes...hát hű! Nagyon várom a folytatást, sajnálom, amiért csak ilyen rövid lesz ez a történet! :( <33333

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Azy!
      Hát igen, szerintem egy rab (vagy hogy nevezzem:o ) nem engedhetett volna meg magának többet a jelen helyzetben.:) Igen, szerintem is összeillenek:3 Én is nagyon sajnálom, hogy nem sikerült hosszabbra! :)

      Törlés