2013. december 27., péntek

24. Lucille Dora Payne | Örökre!


Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt is a rész. A következő rész már az epilógus lesz. Sajnálom, hogy ennyire elrontottam ezt a történetet, de legalább nem tagadom le, hogy szerintem az egész egy bénaság. Nem fogom törölni, se semmi, csak tisztában vagyok vele, hogy ez most nem úgy sült el, ahogy én szerettem volna. Remélem, azért akik eddig olvasták befejezik! :) Köszönöm mindent nektek! Nagyszerűek vagytok<3 Köszönöm a 15 megjegyzést egy nap alatt<33 Őszintén szólva engem már nem érdekelnek a megjegyzések. Én holnap felteszem az epilógust egy kisebb regénnyel a végén.:) 
Jó olvasást! - A fejezet rövid, sajnálom. - És az egész egy tömény leírás szinte.


LARISSA MOOR
5 hónap múlva…
2013.04.13.

Nézzétek lánynak.*-*
Ahogy kinyújtottam az ujjamat neki, automatikusan rákulcsolta apró kis tenyerét, majd egy tündéri mosolyt villantott felém, válaszul egy apró puszit nyomtam a homlokára. 
A kislányom hatalmas barna szemeivel vizslatta arcomat. Olyan pici, mégis végtelenül tökéletes.
Csillogó íriszeit, barna hajacskáját és mosolyát az apukájától, míg az álla vonalát és orrának formáját tőlem örökölte. Egyszerűen hihetetlen és csodálatos! Pár hónappal ezelőtt, még el sem mertem képzelni, hogy ilyen fantasztikus, amikor az ember a saját gyermekét tartja a kezében. Igen, minden bizonnyal ez felülmúlhatatlan. Olyan törékeny, és védtelen, mint a ma született bárány. 
És ezt Liam nem láthatja, legalább még hét hónapig. Még tavaly decemberben a tárgyalások befejezte után ítélték el 1 év szabadságvesztésre, míg az édesapját kereken nyolcra. Én mondom, rettentően szerencsésen járt, többet is kaphatott volna. Reménykedem benne, hogy jó magaviselet miatt előbb kiengedik, és végre valahára személyesen is megismerheti ezt a kis csodát.
Mióta bekerült, hetente egyszer bejárok hozzá, és elmesélem, hogy mi történik, mit csináltunk, milyen az életünk nélküle. Unalmas, az tény. Minden egyes látogatásnál viszek egy fényképet Lucy-ről. Liam elmondhatatlanul szomorú volt, amikor megtudta, hogy megszületett a kisbabánk és Ő nem lehetett ott. Őszintén szólva megértem, de mégis azt kívánom, bárcsak én ne lettem volna jelen. Én örültem volna, ha nem kell több mint tizenkét órát szenvedtem, egyetlen kicsike miatt, de nem bántam meg, hisz’ gyönyörű a kis jövevény. És ha belegondolok, hogy mennyire véletlenszerűen jött… Ma már nem is tudom, mit kezdenék nélküle.  
Lucy születése után pár nappal meglátogattam Liamet, azonban a látvány, amit nyújtott, nem volt bíztató. Szemei karikásak voltak, és az egész fiúból áradt a kimerültség. Legszívesebben magamhoz vontam volna és én altathassam el. Megviseli a helyzet idegileg, lelkileg, sőt, mindenhogy. Nem csodálom. Nem tudom Jack, vagy apu, hogy fog éveket eltölteni ebben a porfészekben. 
Én minden esetre belebolondulnék. 

Szegény kicsi Lucy, életének egyik meghatározó részét az apukája nélkül kell töltenie. Nem is tudom, hogy fog viszonyulni hazatéréséhez. Reménykedem benne, hogy imádni fogják egymást, és jó kapcsolatot alakítanak ki. Bár, ahogy elnézem Liamet, nem kételkedem benne, hogy egy percig is tudna ferde szemmel nézni a lányára. Majd’ megőrül, hogy láthassa. Úgy sajnálom, hogy csak hét hónap múlva tarthatja először a kezében. Megérdemelte volna, hogy Ő foghassa meg születése után először, na, jó, inkább másodszor.
Lényegtelen, a hangsúly azon van, hogy Liamnek szüksége van ránk, és ezt be is bizonyította nem is egyszer.


CHRISTOPHER MOOR
Lara édesapja.

Mikor kereket hét és fél hónappal ezelőtt bejelentették, hogy két újabb rab érkezik szerény kis börtönünkbe, még álmomban sem gondoltam volna, hogy Jack és Liam Payne lesz az. Amikor először megláttam Liam Payne-t, rögtön tudtam, hogy egy mocskos gazemberrel van dolgom. Először nem is akartam hozzá engedni Larát, de a szükség megkívánta, sajnos. Váltig állítom, hogy kiköpött Jack a fiú, leszámítva, hogy van haja, és a lányok számára ellenállhatatlan vonzereje. Büszkén kijelenthetem, hogy természetemből adódóan szívem szerint kitépném a srác fogait, többek között azért, mert hazudott nekem, hazudott a lányomnak és még jobban megkeserítette szegény kicsikém életét. Nem elég képe azt, hogy alattomos módon megrontotta és teherbe ejtette, még volt mondani neki, hogy szereti, majd egy faszság miatt eldobta magától. Okos ember más hibájából tanul, az életképtelen a sajátjából. Még mindig nehezen jut el a tudatomig, hogy az az ember, akire a kislányomat bíztam egy „lakosztályba” került velem. Nagyon felemelő a tudat, mit ne mondjak!
Egyszerűen nem jut el az agyamig, hogy Lara, hogy képes bejárni hozzá. Nem tudom, mi zajlik bent, amikor beszélnek, de nagyon jól csinálja a srác, ha ennyire belopta magát a gyerekem szívébe. Szerencsés egy nyomorék, az tény. Larissa túl naiv, és nem hallgat rám. Ha akkor eljutnak hozzá céltudatos gondolataim, mikor először bejött hozzám, hogy közölje a terhességet, már rég kidobhatta volna ezt a mocskos gazembert. 
Az alma nem esik messze a fájától” – célozgattam nagy ívben, de Laránál se kép, se hang! Néha elgondolkodom rajta, hogy nem kellett volna ennyire könnyelműen vennem a neveltetését. Fel kellett volna készíteni az életre, a megpróbáltatásokra, s a nehézségekre. Bár a kis Lara okos lány, mikor tegnap bejött hozzám – persze csak a kis szerelme után, - végig mosolyogott. Meg se látszott rajta, hogy valami nem lenne rendben, és ez nekem elég volt. Sikerült elhitetnie velem, hogy maradéktalanul tökéletes életet él árnyoldalak nélkül. S mit ne mondjak, megnyugtatott. Ez az apró lény hihetetlen hatással van rá. Minden egyes találkozásnál képeket mutat róla, úgy viselkedik, mint aki megnyerte a lottón a főnyereményt, és ez épp elég, szerintem, hisz’ egy édesapa hogy kívánhatna mást, minthogy egyetlen gyermeke boldog legyen? 

LIAM PAYNE
2013.07.14.
/jelen időben van írva/


Csináltam egy rövid videót.:)
Egyik szemem sír, másik nevet, mikor Larissa mosolyogva besétál a terembe, majd kihúzza a széket és leül rá. A kezében tartott képeket az asztalra helyezi, majd tettetett nyugodtsággal felnéz rám.
Erőltetetten rámosolygok, most valahogy nem futja többre. Nem az, hogy nem örülök neki, csak nemes egyszerűséggel kimerült vagyok, mindenhogy.
- Hogy vagy? – mosolyodik el, miközben buksiját kicsit oldalra dönti. – Nem festesz valami jól.
- Az elég bő válasz, hogy szarul? – felelek mogorván, lehajtott kobakkal.
- Bocsánat, én nem akartam semmi rosszat kérdezni, vagy ilyesmi – védekezett azonnal „lelkes” válaszom hallatára. 
 - Nem, én kérek bocsánatot – tudatosult bennem a jó lélek. –  Csak... kezdek megbolondulni itt bent. 
- Ezt már fél lábon is kibírod, kint pedig, Ő vár rád – mosolyog, és csak mosolyog, ahogy felém tolja a fotókat a falapon. Imádom ezt a nőt! Tartja bennem a lelket és mellettem áll, mindazok ellenére, ami történt velünk. Ha meg nem őrülök, mire kiengednek, esküszöm, elveszem feleségül, és soha többé nem szabadul tőlem. Túl sokat tesz értem.
Amint megpillantom a három darab képet ajkaim rögvest felfelé görbülnek, lehetetlen megállni mosolygás nélkül ezt az elbűvölő látványt. Ujjaimat végigsimítom a puha papíron, majd egy mélyről jövő sóhaj kíséretében felnézek Lara csillogó, kék íriszeibe. 
- Ez a gyerek a korához képest kicsi – jelentem ki huncutul vigyorogva. - Eteted Te rendesen?
- Nem, éheztetem, és estére mindig kirakom a küszöbre, mint a kutyákat, tudod.
- Jut is eszembe, most otthon hagytad egyedül, vagy mi?
- Ó, persze. Most főzi az ebédet – forgatja szemeit játékosan. – Amúgy meg a szomszéd csaj vigyáz rá. Szereti a gyerekeket, és naponta tízszer szeretne átjönni, hogy játsszon vele. Habár, fogalmam sincs, mit akar egy három hónapos csecsemőtől, de ha már ennyire lelkes, gondoltam had élje ki magát, míg idejövök.
- Ez kedves Tőled – nyúlok át az asztalon és szorítom meg Lara ott összekulcsolt kezeit. Többet jelenleg nem engedhetek meg magamnak, mert egy rossz mozdulat és a gorillák már ugranak is.
- Liam, szeretlek – suttogja meghatódottan, majd aranyosan felpislog rám. - Megígérsz nekem valamit?- érdeklődik szempilláit rebegtetve, irtó cuki látványt nyújtva ezzel.
- Bármit – felelek magabiztosan. Úgy érzem, ebben a percben semmi sem lehetetlen.
- Amint kikerültél innen, csak gyere oda hozzám és csókolj meg… és utána soha többé ne engedj el. 
- Ez az, életem, amit a legkevesebb bűntudattal elkövethetek, úgyhogy nem ígérek neked semmit, hanem egyszerűen csak megesküszöm neked, itt és most; Örökre szeretni foglak, kicsi Larám!

Ne felejtsd el kifejteni a véleményedet, nagyon érdekel, hogy kiben mi kavarog! :) A videót youtube-on is megtekinthetitek ITT.

17 megjegyzés:

  1. Wááá.. Elsőként kommentelek! (vagy nem). Istenem, olyan aranyos az a baba, azt a képet néztem vagy öt percig. A rész pedig eszméletlen aranyos lett, és örülök hogy Liam csak egy évet kapott, ezen izgultam :) Hamar hozd a kövit, már nagyon várom Pusszantalak! <3 :*

    VálaszTörlés
  2. uraaamisteen,a gyerkőc nagyon cuki,Lara is nagyon cuki,és Liam is nagyon cuki! :)))))))) imádom őket,és nagyon sajnálom,h vége:///
    de remélem majd olvashatok Tőled más törit is!:)))
    nagyon jó volt az egész,eszméletlen lett:)))) :DDDDDDD

    VálaszTörlés
  3. imádom a kiscsaj nevét :D Lucilla Dora hmmm...csak nincs valami köze hozzám ? xD

    VálaszTörlés
  4. Lizi, unatkoztam és feldobtad az estémet ezért gondoltam írok pár sort ( remélem mire a végére érsz nem fogsz a pokolba kívánni ;D )

    Mikor elkezdtem olvasni a blogot, nem hittem volna, hogy le tudja majd körözni az Alone-t, mert abban semmi szerelem, semmi nyálasság, de még csak romantika sem volt... Épp ezért imádtam, és imádom most is... De ez a történtet engem ugyan ennyire megfogott.
    Imádtam/imádom azokat a párbeszédeket Liam és Lara között, némelyiktől majdnem ledőltem a székről... de sebaj, mert feldobtad vele a napomat. Eleinte kételkedtem, hogy milyen lesz a sztori... de be kell valljam kellemeset csalódtam. Egy egyszerű alappal rendelkező sztoriból olyan történetet hoztál ki, amire más nem lenne képes.
    Összességében nekem nagyon tetszik ez a történet, remekül leírtad és sajnálom, hogy vége lesz...

    UI: egy percig se hidd, hogy elrontottál valamit. PER - FECT lett:) [ ahogy Liam mondaná ] :)

    VálaszTörlés
  5. de aranyos én imádtam a blogot nem rontottál el semmit én tökéletes

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szupi volt. Eddig nem gondoltam arra, hogy nem Happy End-et fogsz írni, de miközben olvastam megfordult a fejemben.
    Ugye nem lesz rossz a vége? Csak egy szót mondj, igen vagy nem? :D:D

    VálaszTörlés
  7. nagyon siess a kövivel! Várom, de nem akarom hogy vége legyen :(

    VálaszTörlés
  8. Istenem! Sírok! De nem tudom hogy miért.. Istenem! Oh édes istenem! OMG!

    VálaszTörlés
  9. Csatlakozom az előttem szólókhoz: Perfect. Imádom, szenzációs. A kisbaba pedig nagyon aranyos, megzabálom*.* Remekül megírtad a történeted, nagyon fog hiányozni, de várom Alone második évadát*.*

    VálaszTörlés
  10. ez az eddigi legjobb rész :) persze az a rész is favorit nálam, amelyikben kiderült, hogy Lara terhes :)) :3 nagyon jó lett :)) ez a kedvencem :)) NEM rontottál el semmit, mert ez a kedvencem :) puszi :*

    VálaszTörlés
  11. Szerintem nagyon jól írsz és ez a rész is mint a többi nagyon jó lett :) Őszintén ez a kedvenc blogom, és remélem hogy még sok ilyen fantasztikus blogot fogok tőled olvasni ! :)

    VálaszTörlés
  12. Úr Isten! Már itt tartunk? Epilógus? Imádom ezt a történetet! A rész is, és a videó is irtó aranyos volt! *-* Várom az Epilógust, és ott megpróbálok bővebb komit írni, ígérem! ;) :)

    VálaszTörlés
  13. Istenem! ;') Ez olyan megható! :) Annnnnnyira sajnálom, hogy vége! :(Pedig nagyon jó történet. Mondjuk szerintem tökéletes befejezést tudsz a mostani szituációbol varázsolni, amit lehet, hogy máskor már nem lehet olyan jól megírni. :) Szóval igazábólörülök is neki, hogy itt fejezed be, mert legalább tökéletes lesz a befejezés. :)
    Ja, és a videó szerintem nagyon jó lett! Gratu az egész blogodhoz!
    Puszi! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
  14. Fuckin' Amazing!!! :D Tenyleg nagyon jo! :) Majd lesz meg blogod? Mert azt is szivesen olvasnam!! :P

    VálaszTörlés
  15. Drága LTP!

    Te jó ég, el sem hiszem, hogy a következő rész már az epilógus lesz, annyira hamar vége lett, nem gondoltam volna. Na a rész egyszerűen megható volt, főleg az érzések, amiket Liam táplál Lara iránt.. Hát hű. A kisbaba eszméletlen cuki, aaah, nagyon szeretem a gyerekeket! Ja és a videó hihetetlen jó lett, imádom azt a számot, ami alatta megy..
    Izgatottan várom a befejezést, drága LTP! <333333

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
  16. Drága cukorborsófőzelék!
    Annyira édesek ezek az utolsó fejezetek, hogy legszívesebben megölelgetnélek meg minden és amúgy remélem a te gyereked is ilyen aranyos lesz és majd Kingának hívod :') Vagy legalább a keresztanyja lehetek majd a kis csöppségnek, mondjuk Leával csakis a jóra nevelnénk szerintem, nem is Örülsz? :))) A videó amúgy nem rossz, nem rossz, a végén még kitúrsz a helyemről :)
    Millio puszi Xx szeretlek :)

    VálaszTörlés
  17. Annyira sajnálom, hogy a végét így elsitted.. Az utolsó 3-4 rész nagyon összecsapott, egy csomó dolgot nem írtál bele ami fontos lett volna :(

    VálaszTörlés